Történeti áttekintés | Települési könyvtári ellátás Zala megyében | Kiadványok | Iratminták | Zalai könyvtárak címjegyzéke | Mozgókönyvtári ellátás | ZALATAR levelező lista

HÁLÓZATI ÉS MÓDSZERTANI MUNKA ZALA MEGYÉBEN
(Történeti áttekintés)

Helyzetkép a megyei könyvtár megalakulásáig

1950-ig Zala megyében nem volt közkönyvtári hálózat. Az 1938-as alispáni jelentésben 128 népkönyvtárat, valamint 196 egyéb könyvtárat (vándorkönyvtárak, olvasókörök, kaszinók, gazdakörök, iparos körök, levente egyesületek könyvtárai) regisztráltak. A városok közül Nagykanizsán a városi múzeum könyvtára látott el nyilvános könyvtári feladatokat, Zalaegerszegen csak magánkönyvtár kölcsönzött könyveket a város lakói számra. A második világháborúban a könyvtárak többsége is megsemmisült. 1945-ben a Népművelési Hivatal kimutatása szerint a népkönyvtárak és egyéb könyvtárak száma 54-re csökkent 6598 kötetes összes állománnyal. 1946-ban a Vallás és Közoktatási Minisztérium rendeletére indult meg a népkönyvtárak újjászervezése. Eredményeként 298 könyvtárat hoztak létre 20-80 kötetes állományokkal. Létrejött az első zalaegerszegi közkönyvtár is a zalabéri báró Guttman, valamint a zalaszentgróti kaszinó könyvtárának begyűjtésével. A következő két évben is alakultak 50-150 kötetes állománnyal népkönyvtárak, illetve vándorkönyvtárak, de a kialakuló könyvtárhálózat nem ezekre alapozott, a kapott könyvek nagy része rövid időn belül eltűnt, illetve iskolai könyvtárakba olvadt be.
1949-től kezdődött meg a körzeti könyvtárak szervezése a Népművelési Minisztérium rendelete alapján. Zalaegerszegen alakult meg 1950. március 5-én a tizenegyedik körzeti könyvtár, amelyhez az ünnepélyes átadáskor 25 előre szervezett népkönyvtár tartozott. Ez fordulópontot jelentett a zalai községek könyvtárainak életében, kezdetét vette a közművelődési könyvtárhálózat kialakulása.
A körzeti ellátás centralizált volt, a körzeti könyvtár lényegében a Népkönyvtári Központ fiókjaként működött. Személyi állománya kezdetben két fő volt, majd további egy fővel bővült. A körzeti könyvtár Zalaegerszegen a Petőfi utca 20. szám alatt kezdte meg működését. Feladata az volt, hogy szervezze, összefogja és irányítsa a falusi könyvtárak munkáját. Tehát hálózati központi feladatokat látott el. A körzeti könyvtár jelölte ki a népkönyvtárak helyét, a falu vezetősége pedig biztosította a kölcsönzőhelyet. A 150 kötetes állományokat egy népkönyvtári szekrényben helyezték el. A népkönyvtárak gyorsan növekedtek, számuk 1950 márciusában 25, 1952 végén pedig már 212 volt.
1951. május 1-ig az egész megye területén végezte a munkáját ez a körzeti könyvtár, ekkor alakult meg a megye második körzeti könyvtára Nagykanizsán. Ettől kezdve a letenyei és nagykanizsai járás falusi könyvtárai a nagykanizsai körzeti könyvtár, a lenti, zalaszentgróti és zalaegerszegi járás falusi könyvtárai pedig a zalaegerszegi körzeti könyvtár gondozásába tartoztak. A szervezőmunkában és a bővítések kiszállításában nagy segítséget jelentett, hogy a Népművelési Minisztérium egy Csepel motorkerékpárt biztosított minden körzeti könyvtár rendelkezésére.
A munkatársak energiáját lekötötte a könyvtárszervezés, így a folyamatos módszertani segítségnyújtás és az utógondozás elmaradt a községekben. A népkönyvtárak állományának cseréje sem valósult meg. Az eredeti elgondolás az volt, hogy minden faluban kettős könyvanyag lesz, a törzsanyag és a cserélődő letét, de a törzsanyag nem jött létre, így a letét a községekben rekedt. A körzeti rendszer még ki sem fejlődött igazán az országban, amikor új megoldást kerestek. 1951-ben kormányzati elhatározás született arról, hogy a tanácsi területi szervezettségnek megfelelően kell átszervezni a könyvtári hálózatokat.

A megyei könyvtár szerepe a Zala megyei könyvtári hálózat kiépítésében

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 2024/13/1952. számú határozata, valamint a 8720-2-3/1952. Np. M. sz. utasítás értelmében meg kellett teremteni az állami könyvtárak egységes rendszerét, létre kellett hozni minden megyében egy központi könyvtárat, amely közművelődési és hálózati központi feladatokat látott el. Így alakult meg 1952 októberében Zalaegerszegen a megyei könyvtár. Nagykanizsán, Letenyén, Lentiben, és Zalaszentgróton pedig járási könyvtár létesült. A közkönyvtári hálózat kiépítése tehát 1955 végére fejeződött be, de mellette a szakszervezeti és az iskolai könyvtárak hálózatának kialakítására is sor került.
A megyei könyvtár a körzeti és a városi könyvtár összeolvadásával a körzeti könyvtár 152 m2-es épületében kezdte meg működését. A megyei könyvtár új 1250 m2-es épületét 1967-ben avatták fel, ami a működés szempontjából minőségi változást jelentett.
A megyei könyvtár tehát megalakulásától kezdve végzett hálózati - módszertani feladatokat. Feladata a minisztertanácsi határozat nyomán a közvetlen könyvtári tevékenység mellett a városi, járási és községi könyvtárak rendszeres szakmai módszertani irányítása és támogatása volt. Összegyűjtötte és értékelte a hálózat statisztikai jelentéseit, végezte a községi könyvtárosok képzését és továbbképzését, útmutatást adott a hálózathoz tartozó könyvtárak terveinek, költségvetéseinek elkészítéséhez. A megyei könyvtár a zalaegerszegi járás területén a járási könyvtári feladatokat is ellátta, és 1962-ig nagy szerepe volt Zalaegerszeg fiókkönyvtári hálózatának működtetésében is.
A falvak ellátására a letéti rendszer alakult ki. A Népkönyvtári Központból kapott könyvanyagot a hálózati központ osztotta szét a községek számára. A könyveket letétbe adták, nem váltak a községek tulajdonává, a járási és megyei könyvtárak joga és feladata volt a gyűjtemények fenntartása, fejlesztése. 1958-tól megpróbáltak ezen változtatni, és az úgynevezett tanácsosítással a községi tanácsok végrehajtó bizottságának kezelésébe adták át azokat a községi könyvtárakat, ahol a működési feltételek megvoltak. Mindez azzal járt, hogy rájuk hárult a fenntartás minden költsége.
"Ez viszont újabb magasan képzett könyvtárosokat és a városi és a járási könyvtárakkal fenntartott kapcsolatrendszer elmélyítését kívánta meg. Kialakult tehát lassanként az a háló, amely (igaz, hogy a szocialista állam adottságai mellett egyre inkább biztosítani tudta a lakossági szférában is a kulturális javakhoz való hozzáférést." Ez nagy változást jelentett a megyei könyvtárak számára, így a direkt ellátás helyett a módszertani tevékenység vált meghatározóvá.
A korábbi motorkerékpárok helyett 1959-ben a megyei könyvtár is kapott művelődési autót, amellyel sikerült megoldani az egész kis települések mozgókönyvtári ellátását, valamint segítette a hálózatgondozói munkát. A művelődési autó három egymást kiegészítő feladatot látott el: kölcsönzés, ismeretterjesztő eladások, filmvetítés.
A hatvanas években néhány községi intézmény korszerűsítésére is sor került, de többségük zsúfolt volt, raktározási nehézségekkel küzdött.
A 60-as években a zalai könyvtári hálózatban is további új megoldásokat kerestek a községek ellátásában. 1968-ban minisztertanácsi utasítás alapján indult meg a klubkönyvtárak szervezése a legkisebb településeken. A megyében több mint száz klubkönyvtár alakult.
A közművelődési könyvári hálózat követte a mindenkori közigazgatási rendszer változásait. Így 1969-ben a tanácsi összevonások következtében kezdődött el a körzeti könyvtárak szervezése. Az 1970-es években több mint 30 létesült a megyében. Többségükben függetlenített könyvtáros dolgozott.
A szocialista könyvtári rendszer szovjet minta alapján jött létre, de fejlődése a 60-as évektől az európai trendek mentén haladt. Átvették és beépítették a magyar gyakorlatba a nyugat-európai és skandináv módszereket, megoldásokat.
Az 1970-es évek elején megszűntek a járási tanácsok. A járási könyvtárak a városi tanácsok kezébe kerültek, és megyei megbízásból megtartották járási funkciójukat. Az átleltározások, a raktári nyilvántartások és katalógusok elkészítése évekre adott feladatot a városi könyvtárak és a megyei könyvtár módszertanosainak.
1976-ban egy új törvényerejű rendelet született, amely könyvtári rendszerről szól, kimondja, hogy a könyvtáraknak egymással együttműködve kell biztosítani a szolgáltatásokat. A közművelődési könyvtárak fenntartói a tanácsok. A könyvtárak hálózatba szervezhetők, a hálózat tagjai egyenjogúak, és hálózati központként a megyei könyvtárakat jelölték meg, amelyek így szervezik a hálózati együttműködést.
Az 1970-es években a településeken egy új intézménytípus is megjelent, az ÁMK, amely felfogható a klubkönyvtár továbbfejlesztett változataként, vagyis a kultúrát a legszélesebben próbálja összefogni. A többfunkciós iskolai és közművelődési könyvtárak is létrejöttek, amelyek a kistelepülések ellátásában jó megoldásnak tűntek, hiszen az önálló általános iskolák 60%-a még ma is közös funkciójú könyvtárral rendelkezik.
A községek letéti ellátása ez alatt alig fejlődött. A kisközségek könyvtárai elavult könyvek tárházai lettek. A polcok zsúfoltak, kevés az ülőhely, a könyvtárhelyiségek fűtetlenek. Ezen a helyzeten próbáltak javítani 1978-tól az ellátórendszerek. Ez már a sokadik kísérlet volt arra, hogy megoldják a kiskönyvtárak ellátását. Az aprófalvas Zala megyében a legtöbb községi intézmény a legalapvetőbb könyvek beszerzésére is képtelen, ugyanakkor e könyvtárakban halmozódott fel sok, tartalmilag elavult vagy az adott helyen fölösleges, de másutt használható könyv. Ezeknek a gondoknak a megoldására szerveződtek meg - országos kezdeményezés hatására is - az ellátórendszerek Zalában. Alapfeladatuk a kistelepülések igényes színvonalú könyvtári ellátása. Az ellátóközpontok 4 városi könyvtár köré szerveződtek, figyelembe véve a helyi sajátosságokat, lehetőségeket.
Megyénkben elsőként a Nagykanizsai Városi Könyvtár kezdte meg 1976-ban az ellátórendszer megszervezését a városkörnyék településeinek bekapcsolásával. A keszthelyi ellátórendszer létrehozásának kezdete a város Veszprém megyéhez tartozása idején indult meg 1977-ben, melyhez országos támogatást is kaptak. 1979-ban kerültek át Zala megyéhez, amikor a zalaszentgróti járás községeinek ellátását is feladatul kapták. A lenti városkörnyék könyvellátásának központi kiépítése a nyolcvanas évek elején kezdődött meg. A legfiatalabb ellátórendszer megyénkben a zalaegerszegi. 1984-ig a megyei könyvtár látta el a zalaegerszegi járás területén működő 61 községi könyvtár közvetlen felügyeletét, módszertani gondozását. A JAVK fokozatosan vette át a városkörnyéki könyvtárak hálózati gondozását és 1986-ban megalakult az ellátórendszere. A letenyei körzetben nem jött létre ellátórendszer, csak néhány könyvtárnak szerzeményeznek, a többi község önálló, a hálózatgondozói feladatot pedig a Fáklya Művelődési Központ és Könyvtár látja el. Így fokozatosan 160 fölé emelkedett a társulásban részt vevő községi könyvtárak száma. Az ellátórendszer előnye, hogy nem kell a községeknek a dokumentumok vásárlásával, állományba vételével foglalkozni, mert ezt szakképzett könyvtárosok elvégzik az ellátó-központban. Évente 4-5 alkalommal szállítanak ki könyvcsomagot, melynek egy része cserélődik is, és néhány hónap múlva más könyvtárnak viszik tovább. A rendszer eredményeként a községi könyvtár által befizetett összeg többszöröséért kerül dokumentum a községi könyvtárba, így magasabb szintű ellátást vehetnek igénybe.

Krízishelyzet és válságkezelés Zala megyében a rendszerváltás után

A rendszerváltás súlyos gazdasági válsághoz vezetett, amely együtt járt a kulturális értékek válságával. Anyagi csődhelyzet alakult ki, a helyi hatóságok nem tudták biztosítani a könyvtárak működésének feltételeit. A fenntartási, beszerzési költségek, a bérek nem tudtak lépést tartani az inflációval, az áremelkedésekkel. Megszűnt a szocialista könyvtár kötelező modellje, de ezzel egyidejűleg a minimális anyagi biztonsága is. A társadalmi változások következménye volt a közművelődési könyvtárak létbizonytalanságának kialakulása.

A krízishelyzet tényezői:

A legmeghatározóbb változás a könyvtárak fenntartásában történt. A települési könyvtárak új fenntartói - a tanácsok helyett - a választott képviselőkből alakuló önkormányzatok. Feladatuk a működéshez szükséges költségek biztosítása. Az önkormányzatok számára az 1990. évi XX. törvény határozta meg a feladatokat. Ez a változás érintette a könyvtári hálózatok működését, a kistelepülések ellátására szervezett ellátórendszerek fennmaradását pedig nagyban veszélyeztette. A városi könyvtárak számára már nem írta elő kötelező feladatként a hálózati munkát, hanem önként vállalt feladatként kerültek megfogalmazásra. Így félő volt, hogy a törvény megszületésével a jól kiépített szolgáltatás összeomlik.
Zala megyében az aprófalvas településszerkezet miatt különösen fontos a kis könyvtárak hálózati módszertani gondozása, hiszen e nélkül nagyon hamar elsorvadnak és megszűnnek. A szerény beszerzési keret ellenére már 1990-ben bebizonyosodott, hogy ez a forma a kistelepülések számára a leghatékonyabb és a leggazdaságosabb megoldás. Így a falvak rendszeres ellátást, gondoskodást kapnak. Ezért a megyei könyvtár vezetése úgy gondolta, hogy alapvető érdeke, hogy ez a jövőben is fennmaradjon. Ehhez azonban az új viszonyok között szükségesnek látszott a megyei önkormányzatok hozzájárulása.
Ha a városi könyvtárak számára fenntartóik nem biztosítanak a területi feladatokra lebontott támogatást, nem érdekeltek a hálózati szolgáltatások finanszírozásában. Így takarékossági okokból éppen a hálózatgondozást és az ellátórendszerek működtetését szüntetik majd meg és ez a feladat így a megyei könyvtárra hárul. A kistelepülések ellátását a megyei könyvtár azonban csak úgy tudja megoldani, ha a városi könyvtárak ellátórendszerei megmaradnak. Ezt állapították meg akkor a megyei könyvtár szakértői is, akik közművelődési szakemberekkel együtt a tavasz folyamán néhány községben tettek látogatást.
A Zala megyei könyvtári hálózat bomlásának megakadályozása céljából tehát a megyei könyvtár kidolgozta az új ellátórendszeri modell alapelveit. Elemzéseket, feljegyzéseket készítettek a könyvtárak működéséről, a fenntartási költségek biztosításának lehetőségeiről. Az elkészült koncepciót a megyei önkormányzat közgyűlése elé terjesztették. Mindez még a 1992. I. 20. Kormányrendelet megjelenése előtt, 1991-ben valósult meg.
A 66/1992. sz. közgyűlési határozat megszabta a megyei könyvtár, mint hálózati központ feladatait, melyben külön hangsúlyt kapott a kistelepülések ellátásának segítése. A szerződést a megyei önkormányzat elnöke és a megye szinte minden polgármestere aláírták. (A hálózati szerződést a nagykanizsai önkormányzat nem írta alá ugyan, de engedélyezte a kanizsai könyvtárnak a hálózati munkát).
Erre a szerződésre támaszkodva a megyei könyvtár megkezdte a szervezőmunkát, felkeresték az ellátóközpontokat fenntartó önkormányzatokat, beleegyezésüket kérve ahhoz, hogy az ellátórendszereket üzemeltető városi könyvtárak továbbra is folytathassák ezt a tevékenységet. Ezek után 1992-ben további szerződést kötött a megyei könyvtár az öt városi könyvtárral a megye községi könyvtárainak ellátására. Megállapodtak az ellátandó területek nagyságában és a térítés mértékében. A megyei könyvtár kialakított egy finanszírozási szisztémát, amelynek összegét és formáját a megyei közgyűlés jóváhagyta. A megyei támogatás az infláció mértékében emelkedik, kezdetben, 1992-ben ez az összeg 2,6 millió Ft volt, majd a következő években fokozatosan emelkedett, 1996-ban már 4 millió Ft, 2002-ben pedig már 6,08 millió Ft.
A Zala megyei nyilvános közkönyvtári hálózat az országban egyedülálló módon úgy szerveződött újjá, hogy megállapodásokkal garantálták a működését s megteremtették ennek az anyagi támogatottságát is. Minden községi könyvtárnak van egy felelőse, akár ellátórendszeri tag, akár nem. A Deák Ferenc Megyei Könyvtár a megyében ettől kezdve a koordinátor szerepét tölti be, felügyeli az ellátórendszeri és hálózatgondozói tevékenységet, ellenőrzi illetve segíti a feladatok végrehajtását, és ellátja néhány település közvetlen hálózati gondozását is. Mindez összhangban van a 1997. évi CXL. törvény rendelkezéseivel.
Az időben megszületett döntések hozzájárultak ahhoz, hogy az országos helyzethez képest kis veszteség érte a könyvtárügyet, néhány kisebb könyvtár szűnt meg, inkább a közigazgatási és tulajdonosi változások okoztak stagnálást és működésképtelenséget több könyvtárban. Az 1992. évi "Jelentés" pedig már arról számolt be, hogy a könyvtárak 40%-ánál javultak a működési feltételek, jelentősen emelkedtek a dokumentumok beszerzésére fordított összegek. "A szakmai védelmet és folyamatos törődést igénylő könyvtáraknak van hová fordulni a napi gondjaikkal, azok elintézését jól képzett, lelkiismeretes munkatársak segítik."
A Deák Ferenc Megyei Könyvtárban 1997-ben értékelték a hálózati szerződés megkötése utáni évek eredményeit és megállapították, hogy 1997-ben 267 szolgáltatóhely volt a megyében, ami kettővel volt kevesebb, mint 1992-ben. Valójában 15 szolgáltatóhely szűnt meg ( 3 városi- és 7 községi fiókkönyvtár, valamint 5 önálló kistelepülési könyvtár), de ugyanakkor 12 könyvtár került át a hálózatba a korábbi szakszervezeti működtetésű könyvtárak közül. A központi ellátórendszerekhez tartozó könyvtárak száma is alig változott, viszont 55-re növekedett a kettős funkciójú könyvtárak száma.
Elmondható, hogy a sokszálú kapcsolatrendszer mentette meg a zalai könyvtárakat a rendszerváltás után kialakult krízishelyzetben. Ezenkívül a szolgáltatások bővítése, átalakítása, a technológiai fejlesztés is fontos része volt a változtatási folyamatnak, amely a pénzügyi megszorítások miatt a pályázati lehetőségek kihasználása nélkül nem valósulhatott volna meg.